Mesefonal, mert a mesék egész sora, folyama vezet el minket önmagunkhoz, illetve még azon is túl.
Az elnevezés annak a meghitt környezetnek a felidézésére irányul, amelyben könnyű mesélni, ahol bárki megszólalhat és megszólíthatja a másikat. A mese biztonságot adó világa, ahol le tudjuk győzni a félelmet, minket is támogat, segít.
Az önismeretnek és a csoportmunkának számtalan formája létezik, szerencsére napjainkban ezek már sokak által ismertek. Hogy miért fontos az önismeret? Nem azért, mert ennek sosincs vége, így állandóan új lehetőségeket ad a szabadidő hasznos eltöltésére. Sokkal inkább amiatt a rendkívül egyszerű ok miatt, hogy könnyebbé, élhetőbbé válik az életünk. Rájöhetünk arra, hogy ami másokban irritál minket, hozzásegít saját magunk megértéséhez. És minden felismerés után, megértőbbé és együttérzőbbé tudunk válni a másikkal szemben. Akár az is feltűnhet, hogy egy-egy folyamat esetleg belőlünk indul ki, vagy mi vonzzuk be az adott szituációt az életünkbe.
Ahogy Jung fogalmaz: Az embernek harmóniában kell élnie önnön természetével. Ehhez előbb meg kell ismernie önmagát, majd a felismert igazságokhoz kell igazítania az életét. Mit szólna például egy vegetáriánus tigrishez? Nyilván azt mondaná, csapnivaló egy tigris ez!
Ritkán – inkább csak kivételes esetekben- indul el a felnőttkori személyiségfejlődés, önálló fejlesztési szándék hatására, önmagától. A megszokott indulási mód, sokkal inkább valamiféle kényszerítő erő, melynek hatására, változni, fejlődni szeretnénk és emiatt önismereti munkába kezdünk, majd felismerésekre jutunk. Ha betegek leszünk, ha nincs partnerünk, ha elvesztettünk valakit, ha jön vagy épp nem jön a gyerek, ha nincs anyagi biztonság, stb. ezek azok az okok, amelyek hatására, hajlandóak vagyunk energiát, időt és pénzt fektetni önmagunkba, helyesebben lelki életünkbe. Hogy ez az indító pont, kinek, mikor, milyen életeseménynél éri el a forráspontot, változó, és bár ez a legnagyobb döntések egyike, a munka java csak ezután következik.