Robert Bly könyve a férfiak hiányáról, a férfi útjának buktatóiról szól. A szerző szerint korunk híján van a beavató szertartásoknak, a férfivé avatás szakralitásának, amiben, amin keresztül a fiú férfivé tud válni Ennek a beavató folyamatnak a bemutatására kiemeli napjaink szegényes eszközeit, és azt a nevelést, ahogyan hagyjuk fiainkat fiúi státuszukban megmaradni. A természeti népek zsigeri, egységben maradt szertartásain túl, az ipari forradalom előtti korszakban még rejlettek lehetőségek, amikor apa és fia együtt tevékenykedtek, az apa tevékenysége megismerhető volt, és egyben szaktudás vagy ismeretátadását is jelentette. Ma hiányoznak az apák, nemcsak fizikailag nincsenek jelen sok családban, hanem jelenlétük esetén, lényegük nincs ott kellő súllyal. Nevetségesek, súlytalanok, de leginkább nem megismerhetőek. Hiányoznak a család öregjei, a társadalom idősebb, beavató férfiközösségei, hiányzik az idősek iránti bizalom. A női energia, minta nem tudja pótolni az apákat, a társadalom férfierejét.
A beavatás útjának bemutatására Bly a Vasjankó című mesét használja, ennek elemzésével mutatva meg annak az útnak a lépéseit, amelynek zöme nem vagy lényegét tekintve nem lelhető fel mai, modern világunkban.
Központi szerepe van a férfivá válásban annak, hogy a fiúnak le kell válnia anyjáról. Ennek szimbóluma a mesében az aranylabda keresése, melyet a fiú a Vad Embernél talál meg. Az aranylabda a teljesség szimbóluma, ezt veszíti el és ez az, aminek visszaszerzéséhez – a Vad Ember kérésének megfelelve- be kell csapnia anyját, el kell lopnia tőle a kulcsot. Ez a leválás első lépése, így ennek megtétele az a fordulat a mesében, ami a férfierőbe történő beavatást indítja. Odahagyva a családi kötelékeket egy férfias szerepkörbe lép át, vállalja az utat, a férfi útját, azzal, hogy távozik a családi körből, az anya mellől. Ezt követi a tapasztalatszerzés ideje, a sebek megszerzése, majd innen is tovább kell mennie, ki a világba. Útja a királyhoz viszi, de a konyhára, nem a trón elé. Alámerül a nehéz tapasztalásba, munka vár rá, a hamuban. Nem válik szárnyaló ifjúvá –átugorva a tapasztalat elmélyítő lépcsőfokait – nem a passzív, cselekvésképtelen úton halad, mint korunk férfiai. A lesüllyedést tapasztalja meg, ez az út, ami szükséges a későbbi felemelkedéshez. Keresztül kell mennie a szégyenen, elvesztve jelentőségét, királyfiságát.
Ebből a körből a királynál tett látogatás mozdítja tovább a beavatás útján. Korunk gyermekei és a felnőttként működni vágyó férfiak apahiányban szenvednek. A király, aki fent a palotában lakik, napfény, tér és ragyogás közepette (szemben a pince, hamu, konyha környezettel) a szoláris energia szimbóluma, a megvalósított egységé. Ebből az apából van igazi hiány. A mitológiai tér összeomlásával a patriarchátus, mint pozitív erőtér eltűnik, ugyanakkor Bly nem azt gondolja, hogy újra legyen patriarchátus, mindössze az éhezésre hívja fel a figyelmet, a hiányra, amit ez a helyzet létrehozott.
További útja során a királyfi találkozik a nővel, szertővé válik (kert), majd részt vesz a csatában, életre kelti belső harcosait. A harcosi képesség megszerzésén túl azonban fontos a táncra való képesség is, Bly szerint ez a szívvel élés szimbóluma.
A férfi lelkében hét lényt különít el a szerző, egyfajta társaság alakul itt ki, a velük való kapcsolatban maradáson van a hangsúly, nem egyikké vagy másikká váláson. Ezen lények közössége egyfajta struktúrát alkot, melyet a lélek vize kristálytámasztékának kell elképzelnünk, és bár zavaros és kavargó a felszín, de a mély struktúrája ma is olyan szilárd, mint volt húszezer évvel ezelőtt. Vagyis a mai ember egyszerűen csak kevés segítséget kap ahhoz, hogy leérjen oda, ebbe a mélységbe.
Fontos lenne tehát, hogy a férfiakat, férfi energiák tegyék férfivá. Ma, mikor a pedagógusi pálya teljesen elnőiesedett és a családok egysége is nehézzé teszi a példa beemelését, akármilyen családi formációról legyen is szó, fontos lenne, hogy legalább az anyák ne kasztrálják fiaikat, azok gyermeki státuszban történő megtartásával. Fontos lenne világunkban megtalálni azt az egyensúlyt, ahogyan a nők egyenjogúakká válnak a férfiakkal, de a férfiak is férfiak tudnak maradni. Ezt, ahogyan annyi mást is, lentről, bentről építkezve, a családok és az egyén szintjén kell kezdeni. Ehhez segít hozzá a könyv, adva egy új szempontot, hogyan nézhetjük másik szemüvegen keresztül a férfiak útját, nevelhetjük fiainkat.
A mese itt elolvasható:
http://www.mesetar.eoldal.hu/cikkek/grimm-mesek/vasjanko—grimm-mese-.html
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: