Meseállítás

A mesékben rejlő archaikus rajzolatok, ősképek, szimbólumok tisztán, egyértelműsítve tartalmazzák azokat a mintázatokat, amelyeket a mindennapi életünk — a látszólagos különböző életvitellel, környezeti hatással — elfed. Cselekményei megjelenítik társas kapcsolataink kiemelt pontjait, pszichés működésünk alapstruktúrái pedig szimbolikusan találhatóak meg bennük, így velük találkozva, azokat megértve, alakíthatjuk, formálhatjuk az adott viselkedési, kapcsolódási mintát. Szimbolikussága miatt híd szerepet tölt be, összeköti a belső és külső világot, megmutatva így a problémáink, komplexusaink gyökerét. A mesék rálátási lehetőséget adnak életünkre, mely a valóságban legtöbbször utólagos. Ezeknek az ősi történeteknek a Bert Hellinger féle családállítással összekapcsolt megjelenítése, a Térben megmutatkozó gyógyító hatású módszere, a meseállítás. A meseállítás a mese azon alap tulajdonságát használja, hogy projekciós felületként tud működni, így olyan elemek felszínre kerülését segíti elő, melyekre más módon nem vagy kevéssé hozzáférhetőek. A szimbolikus megközelítés segíti a kognitív szintek elkerülését, a magyarázatok helyett az alapstruktúrával, a mindannyiunkban meglévő érzelmekkel dolgozunk, igazi mély belső átalakuláson keresztül gyógyítva önmagunkat. Mindenki választ egy mesét, ami lehet akár a gyermekkori kedvenc, akár az utált mese, akár az, ami jelen pillanatban megfogja őt. Az állító,  a hozott mese szereplőit kiosztja egy-egy képviselőnek, akik. az érzéseik alapján mozdulnak, mozognak a térben. Ugyanaz a mese mindenkinél mást hoz a felszínre, hiszen mindenki másképpen, más miatt kapcsolódik saját meséjével.